I amsterdam (1.rész)

  Már most tudom, hogy nem fogom egyben leírni az egészet, ezért is raktam a címbe zárójeles részt...
 Nagyon régen vártuk már ezt az időszakot, amikor életünkben először ellátogattunk (vágyaink szerinti) leendő lakóhelyünkre, pontosabban annak fővárosába, hogy egyáltalán mivan már és egyébként is... Szélmalom, fapapucs, legális könnyűdrogok és szexualitás beágyazva egy csodás környezetbe és abszolút multikultiba. Kb. ennyit tudhat előzetesen az emberfia, hacsak nem olyan okos, ügyes, stb. mint mi voltunk ugye, hiszen előre olvastunk sokmindennek és egyébként is tagjai vagyunk pár holland csoportnak az arckönyvben :D Azért meglehetősen fel voltunk pörögve a dologra. Előtte azonban nem kevésbé jóban volt részünk, ugyanis végre meglátogattuk Macsekékat Augsburgban. Már nagyon régen találkoztunk utoljára és nagyon kíváncsiak voltunk hol, hogyan élnek. Nem kellett csalódnunk, ahogy ők se csalódtak a kiköltözésben. Nagyon klassz kis város a lakóhelyük (amennyit láttunk belőle persze), teljesen barátságos. Persze a szobáztatóink is azok voltak ugye, így nyilván elfogultak is vagyunk kicsit, de sebaj. Egy estét és egy teljes napot (plusz a két éjszakát) töltöttük ott, ezért a duma-kaja-miawifijelszó-duma-pia vonalon indultunk, sétálgattunk kényelmesen a városban és ráadásként elmentünk együtt a 111 km-re lévő Neuschwanstein-i kastélyhoz. Persze nem pont ennyire van, de sajna nem emlékszem pontosan és úgysem számít, de így jobban hangzik :D Jó időnk volt és nagyon szép kis falvakon vezetett át az út. Aztán megérkeztünk a varázskastélyhoz, de itt most többet mondanak majd a képek. Klikk rájuk a nagyobb méretért!

Ahogy közeledünk egyre jobban néz ki...

A vár akkori úrnője és ura

A kilátás sem túl rossz

Visszanézve sem csúnya

Kis csapatunk - bevettük a várat

Igen, a család többi női tagja is szépséges... (lányom és hugicám)

...és egy puszi az olvasóknak :)
(Külön kiemelve Macsekot, Csabit és Balut valamint Árpit aki kölcsönadta a fotóapparátot,
hogy ilyen klassz képek születhessenek!)

  Amint látszik, ez egy jutalomút volt részünkre, már régóta meg akartuk nézni ezt a csodakastélyt. Milyen jó, hogy laknak arrafelé is barátaink :D Gyorsan elrepült a másfél nap két éjszaka és vasárnap hajnalban már indultunk is tovább, hiszen újabb 7-9 óra autózás állt előttünk. No, akkor ejtek pár keresetlent az autópályákról és vezetési kultúráról is. Magyarországot ismerjük ugye. Ha végigzötykölődünk Bécs alatt-mellett, akkor hamar beérünk Európába, ahol bizony máris változik a közlekedési kultúra valamint az utak minősége. Elég kellemes volt úgy vezetni a relatíve lassabb tetőboxos (hopp, ezzel lesz sztori későbbi részben :D) Kalosunkkal, hogy ha a 3 sávos pályán előzni szándékoztam a buszt, kamiont, mégnálamislassab járművet, akkor a mögöttem haladó merdzsós, béemvés, porsés, stb. kolléga, már eleve arrébb húzódott egy sávval, aztán amint tisztul az út vissza. Szinte kivétel nélkül így vezetett mindenki, hiszen ez így logikus és senkinek sem kell különösebben ritmust vesztenie. Elég jól betartották a 130-as maxot, valamint a tábláknál tényleg lelassítottak, amennyire kellett. Így volt ez Németország innenső felén is (bajoroknál), bár Münchenhez közeledve azért már fel-feltúrták az utakat, 80-ra és két sávra korlátozva a forgalmat, de nem volt vészes. Azonban a másik irányba haladva gyakorlatilag szétfaragták a német autópályákat és elég sok helyen volt lassítás, aztán repesztés ezerrel ugye a rövid limit nélküli szakaszokon. Itt már volt egy-két idegbeteg, de nem volt vészes. ...És akkor elérkeztünk Hollandiába :) Autópálya kibővült 5 (!) sávra az autósok pedig beálltak a megengedett 120-as tempóra a tökéletes simaságú úton és gyakorlatilag kedélyes nyugalomban, zöldebbnél zöldebb tehenek és tarka füvek (akarom mondani fordítva) mellett elértünk egyre több csatornát, majd szépen besiklottunk Amszterdamba minden gond nélkül. Már imádtam mindent... :D :D

...és akkor innen folytatás következik, remélem már holnap.