Thorra és Odinra

 Odinra mondom, épp most foglaltam le a balatoni szállásunkat. Júliusban megyünk 4 napra majd Füredre, ahol tavaly is voltunk. Nekünk 3 éjszaka bőven elég egy helyen, erre már rájöttünk régen. Kicsi, de nem elhanyagolható különbség lesz, hogy idén én sem félkézzel fogok feltehetőleg pancsikolni a Balatonban. Maholnap megrendelem a jó időt is, ahogy szoktam és kész is vagyok a nyaralási előkészülettel. Üdülési csekk már megvan rá és ha az idióták nem találják ki, hogy alkotmányilag érvénytelenítik az ilyen papírosokat, akkor irány (majd) kamaszkorom színtere.
 Thorra mondom, voltunk moziban. Mondom, a Thoron voltunk, de nem ültünk t(h)ort. (oké, elnézést kívánok!)Viszont tetszett a film mindenkinek. Lányoknak persze főleg a szöszi szakállas, nekem meg főleg a képi világ. Az (amerikai marvel miatt nyilván kötelező) logikai bukfencek és időnként majdnem nyálba elvitt, de idejében visszatalált történetet szépen helyrerakta a látvány. Nyilván nem ez lesz az évtized filmje (sőt az év filmje sem), de hamár a sucker punch-ról lemaradtam, jó kis szórakoztató laza mozi volt. Persze lányom inkább a barátnőivel nézte meg a korábbi előadáson, mi pedig Gyöngyivel és Fecó barátommal utánuk. Aztán hazahajtottunk és sorbavettünk pár üveg borocskát, mert az jó. Igencsak megfáradtunk, de kellemes kis kikapcsolódás volt.
 Vasárnap anyáknapja is történt. Reggel besétáltunk a piacra a rózsaárusunkhoz, majd lementünk anyu sírjához a hozzánk közeli kistemplom urnatemetőjébe. Nagyon szép és rendezett az objektum, de szegények teljesen eláztak alulról a belvíz miatt. Így most gyakorlatilag a lerakott pallókon közlekedik a látogató jobb híjján. Tán Loki idézte elő ezeket az áldatlan állapotokat, nem tudom, de remélem rendebejönnek a dolgaik és az újabb esőzés nem fog újabb vizeket okozni a teremben. Mondjuk legalább van miért imádkozniuk az atyáknak...
 Szombaton hajnalban persze keltem, mivel úgy volt, hogy be kell mennem melózni (fkphtffpfffff...) De aztán teljes vértezetben... akarom mondani motoros esőgatyában és kabátban, táskával a hátamon, negyed hétkor jött az sms főnökömtől: "nem kell bejönni". Először átfutott az agyamon egy kósza anyázós gondolat, de végülis inkább jó volt így, mintha benn vesztegetem az időmet a melóhelyen. Ám mivel már egészen felébredtem ekkora, nem pihentem vissza, hanem fogtam a legújabb könyvemet (amit ugye ophuról szerváltam ügyesen megint) és nagyon jót olvastam a délelőtt folyamán. Másnapra már el is fogyott a regény. Várom a folytatást... (Nem) mellesleg fincsi lazannya volt az ebéd*, vasárnap meg nyami zuzapörkölt. Jó dolgunk volt, mint mindig ha kajáról van szó...
 Azért Amanobabságok is történtek a héten persze, csahogy legyen mit megosztani. Egyik nap nejemmel megyünk a malomcenter tetejére, hogy kedvenc thaitészta menünket hazavigyük. A pultnál álldogál egy csajszi, a pénztárnál meg a másik. Szerencsére nem érik el a mekis "segíthetek" szőkék színvonalát lefelé, de azért oda kell rájuk figyelni. Okés kérünk, pakolja bele a cuccost, közben megyek a pénztárhoz és mondom a két nagyadagot. Beüti, kéri a pénzt aztán kékhalál... Vagyis nem tudja mi történt, valószínűleg megnyomott valami gombot, amit nem kellett volna és most nem tudja mi legyen, mert lefagyott a pénztárgép. Hívja a másikat, aki pár perc alatt meg is oldja a problémát: Sztornózza a bennragadt tételt, majd újraüti a kaját. A "pénztárosnak" kisebb problémát okoz, hogy most akkor két papír van előtte, de végül sikerül kiszámolni a visszajárót miközben megjegyzi, hogy hát ő nemigen ért ezekhez a dolgokhoz. MIVAN??? Akkor vajh mi a f...urunkulusért állsz éppen ott? Vajon hogy érthet a többi dologhoz, ha ehhez ennyire? Ómájgád! - ahogy az amerikaiak csodálkoznak rá bármire, bármikor. No mind1, végülis nem vette el sok időnket és nem is volt bunkó vagy negatív, inkább vicces az egész. A mindennapi élet apró sztorijai ugye.
 Fogytán a bakrollom. Amanóba! Még nem vészes a helyzet, de azért már elkezdtem óvatoskodni a nevezési díjakkal, ami bizony problémákat jelent nyilván. Önbizalommal nincs gond most perpillanat pókerileg, de valami nem az igazi még mindig. Például az, hogy csak apró kis versenyeket nyerek, a jelentősebb eseményeken pedig rendre elhullok, általában igazságtalanul persze. Thorra és Odinra mondom, ezen ideje lenne már változtatni, mert nem lesz jó vége! (Hörr!)
 Hm, nemsokára illene befizetnem a gyorshajtós csekkemet is... Bizony, az is van (30K forint). Lehet, hogy nem menő, de általában igyexem betartani a közlekedési szabályokat, mert szerintem azért vannak kitalálva, hogy mindenkinek jó legyen. Ennek ellenére jópár hónapja sajna belefutottam egy radarba Pirtónál. Szépen csordogálunk ötvennel, ahogy kell, de közben jött telefon és ahogy Gyöngyi beszélt az ismerősömmel (osztálytalákozót terveztük) kicsit arra füleltem én is. Kb. senki nem volt az utakon, de ilyenkor sem szoktam túllépni a limitet. Viszont nem figyeltem hol járunk, hanem egyszercsak 3-4 autó is elporzott mellettünk. Hopp, már elhagytuk a falut? Akkor mehetünk. No persze! Amint gyorsítottam, máris feltűnt a távolban a helységnévtábla. Basszus, akkor még csak most jön a faluszéle (elnézést, ha netán város). Szerencsére még nem voltam utazósebességen, de 74 így is be lett mérve rögtön. Ez mondjuk még minimális büntetést vonz, de akkor sem esett jól, mikor kijött a papír. No mindegy, így jártam.
 Mára ennyit belőlem. BÚÉK mindenkinek!