Fishing on Orfű

  Megvolt hát! Végre részt vehettünk a Fishing on Orfű fesztiválon. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jóóóóól esett! Teljes kikapcsolódás történt, hatalmas koncertekkel. Szóval szuper három és fél napos buli volt.


  Öten mentünk a kisautónkkal, de sikeresen betuszkoltunk minden csomagot és sátrat, ami kellett. Voltam már párszor Orfűn, de annak már 10 meg 20 éve, úgyhogy gps-t beizzítottuk, és így rögvest odataláltunk, nem keringtem a szokásos eltévedős módon szerteszét. Mivel direkt időben indultunk, így hamar odaértünk a tetthelyre. Gyakorlatilag kapunyitásra már sorban álltunk, aztán szépen becsekkoltunk és irány a sátorhely. Még bőven üres volt a környék, mikor a hatalmas duplasátort felállítottuk (benne volt két kisebb sátor plusz köztük tér) így körénk tudtak építkezni a többiek később. Természetesen nem pofátlanok voltunk, hanem eleve két helyet vettünk ennek az erődítménynek. Gyakorlatilag a legtöbb emberke, aki arra járt, vallásos ihletben részesült, hiszen mind megjegyezte: "Úristen, mekkora kiba…ttnagy sátor!" Tökéletes volt nappal, mert árnyas fák alatt voltunk és mindkét oldalt ki tudtuk nyitni, így henyélni lehetett kényelmesen és nem szaunázva mint a fóliasátrakban, valamint éjszaka, mivel a mi utcánk a "heaven street" nem igazán volt erős lámpában, a nagy sátrat könnyű volt sötétben is megtalálni.

Nos ideje volt némi strandolásnak, miután készen lettünk a beköltözéssel. A tó vize szinte már meleg volt, olyan jó idő járt arrafelé. Úszkáltunk, napoztunk (én persze inkább árnyékoztam), aztán 5 körül már ideje volt felmenni, hiszen 6-tól jöttek a koncertek sorban. Rengeteg együttes fellépett, bevallom felét egyáltalán nem ismertem (max a nevüket), a negyedétől egy-két számot hallottam tán. Pofás kis programfüzet segítette az öt színpad közötti tájékozódást és egyben tervezést. Kb. a két nagyszínpad volt egymáshoz hangolva feltváltva tolt koncertekkel és közben a másik három besegített. Néha biza nehéz volt dönteni, hogy hova is menjünk. A legbiztosabb pontokat a szerencsére sok helyen fellelhető sörcsapoló helyek jelentették, ahol fincsi hideg gössert lehetett vételezni. Kajáldák is felsorakoztak sorban, számomra megfelelő ennivalóval. Árak szokásosan kissé húzósak, de az embernek muszáj ugye inni meg enni… meg inni is. Vizesblokk elfogadható ilyen helyen: nagy faházakban egyik fele csajoké, másik fiúké. Ha minden tusoló meg volt nyitva a lányoknál, és valaki lehúzott egy vécét, akkor bizony nálunk elállt a vízfolyás. Szóval szakaszokban sikerült a tusfürdőt lemosni mindig. Egyébként nem tudom létezett-e melegvíz, de nálam csak jéghideg jött. Frissítő volt rendesen :D A koncertek, mint mondottam igen jól sikerültek. Nagyokat buliztunk. 

Az egyik legnagyobbat én akkor, mikor a Quimbi fellépett a nagyszínpadon, én viszont nem annyira vagyok oda értük és inkább az egyik kisszínpadon fellépő Vibekillaz együttest vettem célba. Nos, míg az előbbin biztos voltak vagy 5-6 ezren, nálunk kb. 40-50-en viszont mindenki önfeledten táncolt! :-)) Jól elfértünk és igazán jól érezte magát mindenki. Természetesen a fesztivál csúcspontja egyértelműen a Kiscsillag fellépése volt. Gyakorlatilag nem hiszem, hogy sokan hiányoztak róla. Nyilván én is elég elöl buliztam (végre tudtam a dalok szövegét is, nem úgy, mint az addigi zenekarok számainál - najó HeavenStreet7-ből azért pár megvan aránylag fejben is). Kiénekeltük az összes hangunkat, kitáncoltuk/ugráltuk a láb- és nyakfáradásokat. Áááááá!!!! Azóta is folyamatosan Kiscsillag számokat dúdolok magamban :-)) Nem is tudom, kiket említenék meg szívesen az eddigieken kívül, biztos kihagyok jókat is, de klassz volt a Supernem, a Kutya Vacsorája, a Magashegyi Underground… Chew Lips, Brains nagyon nagyok, Nemjuci nem volt rossz… Nem mondom tovább, úgyis akkor érdekes, ha ott van valaki és hallja, érzi, issza az egészet :)

Megjegyzés a hajónaplónak: A Modstep nem jött be igazán, pláne amikor egy szám alatt négyszer elment a technika… hehe.

Pár Amanobabságot megosztanék még azért. Pl. a harmadik napon (nem a teremtésén, hanem a fesztiválon) kora délután épp ejtőzöm a kinyitott sátor közepén egy pokrócon, jóizűen elfogyasztottam némi házisütit (nem vicceset viszont finomat) és belemerültem a starwars könyvem izgalmas regényfolyamába (Igen, vittem... Problem? :D ). Lányok valamerre, haver szintén, egyszercsak hallom hátulról, hogy helló. Megfordulok, erre már arcomba is tolnak egy mikrofont, kamera meg vesz ezerrel… Honnan jöttem, miket láttam eddig, milyen a buli, mit fogok még meghallgatni, stb. Természetesen  roppant össze-vissza beszél ilyenkor az emberfia. Magam is ezt tettem, de valami csoda folytán azért sikerült belefűznöm a Vibekillaz bulit és az (akkor még) várvavárt Kiscsilllag csúcspontot. Fogalmam sincs, kik voltak és hova készült a riport. Azt sem tudom leadják-e (nem valószínű - hahaha), de mókás történet lett belőle legalább.
Másik, ami így előjön, mikor az éjszakában haladva éppen a Pál utcai fiúkra indultam, benéztem a sátorba előtte valamiért, hát ott találom Dorka barátnőjét. Mondom hogy-hogy nincs a zúzós Subscribe-on, mint lányom. Nincs hozzá hangulata. nosza, akkor gyerünk a páluccaifijúkhoz. Sose hallott róla (15 évesen nem csoda). Nos, nagyon tetszettek neki a számok (4-et vagy 5-öt hallgatott meg) és jókat ugrált a tömeggel együtt, akárcsak én. Lefelé menet, mondja, hogy tökjó volt, főleg mikor azt énekeltük ugrálva, hogy Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz. Én okosan megjegyeztem, hogy azt tudja-e, hogy ez igazából "retrónak jó lesz, retrónak, jó lesz". Ezen jót nevetgéltünk Dorkáékkal is. Egészen máig nevetgélünk, miután körbemeséltük mindenkinek, aztán ma megnéztem a jutubon… Na vajon mi az a refrén igazából? Természetesen "Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz" - hahaha… sikerült jól beégetnem magam. De legalább nem kell bennem csalódnotok :D

 Még második napon (szintén nem az…) koradélután Fecóval kölcsönöztünk némi lecsó… akarom mondani retróbicajt és nekivágtunk a tó körül. Aztán ötlet jött, hogy miért ne bővítsünk, van erre mindenféle túraútvonal. Na persze ezt nem feltétlenül bicajra (pláne nem ilyen úrias-városira) tervezték, de mi nekigyűrkőztünk hegyen-völgyön át. Kifizettük vazze a félnaposat, nehogymá' visszamenjünk fél óra után, hogy körbeértünk… :-)) Szóval klassz helyeken tekertünk (meg toltuk a bringát gyalogosan), mígnem elérkeztünk egy jópofa kis faluba. Ha jól emlékszem Kovácsszénája volt a neve. Nagyon érdekes volt, ugyanis kettő utca található benne: Fő utca és Sugár út. Igaz, hogy erre-arra ágazik a falun belül, de csak ez a két utcanév van és passz. Visszafelé csobbantunk egyet félúton a tóban, aztán irány a koncertre vissza, kissé sajgó - sejhaj - sajgó-val. Ja, és még voltunk gösser kisvonattal is tókörbe, de az nem volt nagy szám már, csak állandóan adtak jegyeket rá a dupla sörök mellé és gondoltuk töltjük az időt az EurópaKiadó előtt (alatt… khm…)

Hazaút szintén dögmeleg volt autóval, és valahogy fárasztóbb is, hiszen utolsó éjszaka kicsit belehúzott mindenki, és már jócskán pirkadt, mire ledőltünk. Kemény két-három órát, ha aludtam vezetés előtt, de nem volt nagy a forgalom, nyugisan telt az út szerencsére.

Hazaérve jó volt, hogy vártak minket négyen: Gyöngyi, Áfonya, brassói aprópecsenye és melegvíz… :D

Azt hiszem jövőre is be kell játszani a dolgot.

u.i.: Bocs a kevés képért, de nyilván inkább élménykedtem, mint fotóztam. Van egy csomó kép fb-n mindenfelé. Lányomékról rengeteg készült, pl. a Brains koncertjén is első sorban voltak ugye, meg valamelyik  Baranya megyei online újság is az ő fotójukkal illusztrálta az orfűi strand szépségeit... de én nem rakom fel ide, mert nekik az valószínűleg "gáz" lenne. :-))