Én, a partiállat

  Elég húzósan sikeredett a múlt hét, de nagyon bulis volt. Sőt kicsit előtte kezdődött, mert sikerült egy jó hangulatú borozgatáson részt vennem két hete csütörtökön barátokkal a központban, amit csak a vihar tudott félbeszakítani, dehát hangolódtunk ugye Árpi barátom esküvőjére és lagzijára. Ami el is érkezett szombaton. Sikerült beszerezni végre egy öltönyt megfelelő áron, megfelelően szűkített fazonnal. A saját esküvőm után már másodszor vásároltam magamnak ilyesmit… Szórom a pénzt ruhákra! :D Igaz, hogy a kirakati babát kellett levetkőztetni, mert az én méretem pont rajta volt, de sebaj. Olyan pöpecül állt rajtam, hogy akár én is kiállhattam volna az üveg mögé (mint a lányok Amszterdamban, haha… ja, ezzel még adós vagyok, tényleg :)) Vagy legalábbis olyan üres tekintettel tudok én is bámulni ezen a héten a nagy partizások után.

 Tehát ott tartottam, hogy múlt szombaton remek esküvőn és lagzin vettünk részt, remek emberek házasságkötése révén. Innen is nagyon sok hosszú, közös, boldog évet kívánok nektek Kriszti és Zsubi! A kis melóhelyi baráti körünk párjainkkal igen jól érezte magát, rengeteget táncoltunk, finomakat ettünk és ittunk… nem teszek fel képeket, mert csak irígykednének a fiúk, hogy milyen szépséges négy csajszi volt velünk, nem is beszélve a gyönyörű menyasszonyról ugye. :) Persze az ifjú pár nyilván elég elfoglalt volt végig, ezért majd hamarosan összeröffenünk velük egy utópiára (hahh, ez jó kis szójáték).

 3 óra körül sikerült hazavergődnünk és akkor én nekiláttam bepakolni a Strandfesztiválra, ami Zamárdiban rendezett szuper koncert-kemping volt. Lányommal támadtuk be, csak ugye reggel fél hat körül kelni kellett. Végülis majdnem másfél órát tudtam aludni. Sikeresen elértük a buszt, találkoztunk a pótlányaimmal (azaz tavalyi FishingOnOrfu-re elvitt lányom barátnőivel) és szépen elutaztunk a (buli)tett helyszínére. Várt már minket Fecó barátom, aki igencsak megkönnyítette nekünk az ottani utazgatást Siófok-Zamárdi vonalon a sok csomaggal, sátrakkal. Nos a szervezésről olvashatott mindenki rengeteg kritikát, és igencsak voltak hiányosságok, de most nem fogom felsorolni, mert múlik az emlék ezen része, viszont erősen megmaradt a pozitív érzés, amit a rengeteg jobbnál-jobb koncert hagyott bennem. Mondjuk az első nap annyira nem, merthogy elég korán kezdtem a rozéfröccs kúrát a strandon és biza a másfél óra alvás, hagyott némi pihenési hiányt a szervezetemben. Azt hiszem szépen fogalmaztam, ugye? :D

 Igazából én Yonderboi fanatikusként a 3. napra készültem leginkább, de már a második napon is nagyszerűen éreztük magunkat. Sütött a nap, a víz kellemes volt és ha bementem csobbanni, vigyáztam, hogy bele ne menjen a poharamba. Rengeteg szemnek tetszős látvány volt mindenfelé ;) , ha nem épp a balcsit bambultuk nagy nyugiban. A koncertek is remekül váltogatták egymást, néha volt egy kis hangosítási probléma a nagyszínpadon, de ha jó helyen, színpadhoz közel mentünk, ezzel sem volt gond. Nem sorolom a zenekarokat, aki akarja megtalálja a programban úgyis. Ez az este már sokkal tovább tartott nekem is, mint az előző :D 3. nap jött a csúcspont a programban, de először helyette már délelőtt megérkezett a szélvihar. Levegő lehűlt, de csak annyira, hogy már strandolni nem lehetett és a napszemüveg is a homokfúvás ellen kellett inkább. A rozéfröccsös poharat el lehetett azért takarni. Estére már cseppent némi esőféleség, de semmi komoly, úgyhogy nem akadályozta meg a programot. Bemondták, hogy nem lesz majd tüzijáték (aug. 20 ugyebár), de ez senkit nem izgatott, mert a zenejáték sokkal szuperebb volt végig. Igazán előre a Kiscsillag koncerten mentem, ott se teljesen a korlátig, azt meghagyom a lányom korosztályának, de mivel egyetlen zenekar, amelynek tudom a számait (szinte), így nem okozott gondot, ahogy a körülöttem felgyűlt lánysereggel együtt énekeljem, táncoljam :D Jó kis buli volt. Nyilván nem adtak bele annyit, mint egy Orfűbe, de mindenki jól szórakozott nagyon. Brainsen kicsit hátrébb húzódtunk, de kb. széttáncoltam magam. Aztán jött az olyannyira várt Yonderboi koncert. No, itt már nem cicóztam, előrenyomultunk egészen a 3-4. sorig és a roppant lelkes hölgyrajongókkal együtt sikítozva (najó, én nem sikítoztam, csak amolyan férfiasan :D ) fogadtuk a főhőst. És igen: nem csalódtam, pontosan olyan volt, mint amire számítottam. Frenetikusan fantasztikus jó hangulatú előadás volt. Átitatott minket a csodás hangzás, teljes eksztázisban vonaglottuk végig az egészet. (Aztán utána vettem észre, hogy páran nem csak a zenétől voltak megrészegedve és/vagy röpdösődve, de ez az ő bajuk :D ) Áááá, nagyon kellett ez nekem! Ezután még voltak jó dolgok levezetésnek (pl. Pendulum, Neo, stb.) de én már megkaptam, amiért mentem és teljesen elégedett voltam.

 Klassz kis 3 nap volt a körülmények ellenére és másnap hajnalban, ismét másfél óra alvás után Fecó segítségével (mégegyszer kösziiii) eljutottunk Enyingig, ahonnan már közvetlenül buszozhattunk haza. Természetesen aznap már nem mentem be melózni (hahaha), de másnap is jó, hogy csak délutános voltam… Meglepő volt, de nagyon fesztiválhangulatban melóztam aznap csütörtökön, mindenkivel barátságos voltam, nem tudtak lehúzni a posványszintre, ami általános morál ugyebár… Őszinte voltam  mindenkivel, és megszabadultam hatalmas lelki terhektől, amire már nagy szükségem volt. Kibeszélve pedig elillant, mintha ott se lett volna. Tisztítótűz kellett már az agyamnak nyilván. Megint pozitívan látom a világot és ez jó.

 Nade még nem ért véget a bulihét, mivel pénteken tartottunk egy jó kis pókerelős, eszem-iszom estet, ami kicsit megfáradt végül, és kettőkor robbantottuk, de belefért. Másnap pedig nejemmel PASO koncertre hajtottunk benn a főtéren a Hírös hét lezárásaként. Mit mondjak: óriási buli volt! Végigugráltunk-táncoltunk másfél órát. Valami iszonyatosan jó hangulatot varázsoltak a srácok a főtérre.

Ezek után nem csoda, ha vasárnap már inkább a henyélésről szólt… :)

 Ennyi lett volna a közelmúlt felidézése, hamarosan talán sikerül az I AMsterdam 3. részével is jelentkeznem, csak ugye nemigen volt időm ilyesmire, amint olvashattátok :D

Csá!

u.i.: Hatalmas puszi a hugicámnak. Tudja miért… :D