2012. november 28., szerda

Vágjunk bele!

 "Vágjunk bele!" - mondtam a dokinőnek, miután végigvártam a sorom az általános sebészeten. Úgy kerültem oda, hogy a bőrgyógyászom javasolta, le kéne vetetnem két anyajegyet, mivel tavaly óta nőttek egy millimétert. Van rajtam jópár, ezek speciel a hasam baloldalán és a bal mellkasomon helyezkednek el. Nincs vészhelyzet viszont megelőzésképpen nem árt megszabadulni tőlük. Nos rávettem magam a héten, hogy elmenjek, nem igazán a vagdosástól tartva, inkább a rengeteg várakozási idő miatt "in de wachtkammer" :P Az esztékában állítólag 3-4 hónapra adnak időpontot, ezért a honvédkórház volt a cél, mivel ott kb. a sziasztok-allin-sziasztok... akarom mondani a sziasztok-vágás-sziasztok volt beígérve vagy legfeljebb egy holnap-jöjjön-vissza-és-megcsináljuk móka. Nos, nem így történt. Főorvosasszony megnézett, aztán javaslatot tett egy január 21-es időpontra. Upsz, hát nem erre számítottam. No mindegy, beírtuk a naptárba. Azért szóltam, hogy ha közben december 21-én világvége lesz, akkor húzzanak ki a várólistáról... Most nem mellékesen állatul nézek ki, hogy a bal mellem környéke le van borotválva :D (Képet nem rakok fel!)
 Persze nem csak ilyesmi baja van az embernek, mert a stresszdolgok remekül kijönnek az ember szervezetében ebben a korban már. Valszeg valami gyulladás is lehet bennem, ezért holnap kora reggel megyek, ezúttal az sztk-ba tényleg. Viszek olvasnivalót nyilván.
 Ma délelőtt bank volt az irány mivel lányomék mennek sulival Bécsbe szombaton, ezért lóvé kellett. Van nekem hatalmas devizaszámlám, amin kemény 160 euro ott figyel, hogy jól befektessem :D Nos ebből sikerült ma kivennem egy százast. Nagyon aranyos csajszi van a pénztárban, mindig poénkodik kicsit. (Nem! Természetesen ez nem ótépé.) Mondom neki, hogy minél kisebb darabokban kéne a suska, erre megjegyzi, hogy akkor egy darab százasban adná. Aztán amíg vártuk a széfnyitás időpontját, elcsevegtünk, hogy milyen vicces lenne, ha Dorka kivágná a százast valami egy eurós akármire. Azt azért nem meséltem el, hogy itthon hogy indultam el: Áfonya (macskám) fekszik az ágyon (mint legtöbbször) és néz rám ásítva, hogy hova öltözködöm oly nagyon. Erre én megfogtam a motoros maszkom (olyan, mint a símaszk) és mondom neki: "Akkor én most elmegyek pénzért a bankba." - Jót nevettünk. Bár ő valószínűleg csak belül, mert kívülről nem látszódott rajta...
 Na most ez ilyen rövid lett, mert még macskavécét is akarok takarítani meg (be)golyózni a fészbúkon az egyéb itthoni teendők mellett. Ha valami hasonló hatalmas élményt akarok megosztani, majd jelentkezem megint. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése