Időeltolódás

 Hahó! Van még itt valaki?

 Nos igen. A cím szándékosan ilyen lett, mivel egy csomó időt eltoltunk már a legutóbbi bejegyzés óta ugye.
 Gyakorlatilag két lényeges dolog történt azóta, az egyik igen szomorú és felkavaró, hisz most már sajnos egyikünk szülei sem élnek. Illetve igen: a szívünkben és az emlékeinkben. Vigyáznak ránk fentről... és nagyon kíváncsian várják, hogy vajon mit kezdünk magunkkal.
 Ez pedig mindjárt a másik fontos téma: már minden barátunk többé-kevésbé tud róla, hogy megcéloztuk Hollandiát, mint leendő otthonunkat! Nagy elhatározás volt ez, rengeteg kérdéssel és lassan-lassan egyre több válasszal. Hogy mindjárt a történet (pillanatnyi) végével kezdjek: csak 3 és fél év múlva indulunk útnak, ha semmi katasztrófa nem sietteti a dolgot. Nos, hogy is van ez? Ha csak a lelkesedésünkön múlna, akkor kb. már be lennénk pakolva, és holnap indulnánk kifelé, de vannak dolgok, amik ezt lehetetlenné teszik. Jelesül: eldöntöttük, hogy csak együtt költözik a család, viszont kiderült, hogy sajnos Dorka kora és iskolája miatt, muszáj maradnunk a seggünkön egyelőre. Tudniillik ő nyáron fejezi be a 9. osztályt (azaz az első gimit) és már 16 éves lesz júniusban. A hollandusok nagyon klassz iskolarendszerrel rendelkeznek, kimondottan támogatják a bevándorlók tanítását, csakhogy úgy működik a dolog, hogy mire a nemzetközi (előkészítő/nyelvtanuló) suliból átkerülni a holland suliba (ahonnan mehetne majd fősulira, egyetemre), már 18 éves lesz és biza hátra lenne akkor még 4 év, ráadásul nála 4 (!) évvel fiatalabb osztálytársakkal... nos, természetesen nem áldozzuk fel lányunk lelkivilágát azért, mert mi rohannánk kifelé. Egyébként sem lelkesedik az érettségi előtt való költözésért, ez már túl sok(k) lenne. Szóval türelmesek maradunk. Ahogy ezt a döntést is meghoztuk, leesett egy nagy kő a szívünkről ám, mivel nagyon aggódtunk Dorka miatt. Így viszont végre be lehet majd vonni őt is a tervezgetésbe, nem ellenség lesz neki Hollandia, nekünk pedig rengeteg időnk van, hogy klasszul megtanuljunk hollandul, ami muszáj lesz, ugyanis rengeteg fórum olvasgatása és pár ismerőssel való csevegés alapján egyre egyértelműbb, hogy nem elég már angolul kommunikálni, ha az ember meg akarja vetni a lábát. Ez nem baj, mert egy nagy szűrő: aki lusta, nem képes alkalmazkodni, annak kinn sem lesz fenékig tejfel. Viszont mi imádjuk a hollandot tanulni. Ez nálam különösen meglepő, hiszen sose voltam penge a nyelvtanulásban, de most hajt a cél. Számunkra nem járható az az út, hogy kimegyünk, aztán majd lesz valahogy. Nem kockáztathatjuk kis családunkat. Egy csomó ismeretlen lesz és rögtönözni is kell majd, de mindent megteszünk, amit tudunk. Ez a lényeg. A már említett katasztrófahelyzetek változtathatnak csak az indulási időponton. Ezek pedig természetesen akkor jönnek elő, ha pl. önjelölt diktátorunk és dilettáns bandája annyira elcseszi a dolgokat (van rá esély), hogy ki akarnak minket vágni az EU-ból. Vagy ha ugyanezek a lények el akarják venni a csekély, de induláshoz és jövőnkhöz fontos kis spórolt pénzünket, ahogy azt tették a nyugdíjunkkal is ugyebár. Ha ismertek tudjátok, hogy se a blogomba, se a fórumokon nem szoktam politikához hozzászólni, úgyhogy gondolhatjátok mekkora a szarság ezügyben, ha már itt írok ilyesmit... Lényeg az, hogy a fent említett esetekben, máris indulunk, nincs kecmec meg dilemma. Megoldjuk valahogy a sulit is, ha arra kerül a sor. Természetesen jobb lenne, ha addig semmi se történne ilyen téren (javulni úgysem fog).
Na ennyit erről egyelőre. Bocs ha uncsi volt, de gyakorlatilag ez a fő téma foglalja le a napi gondolataink nagy részét.

 Ma reggeltől holnap estig apa-lánya napot tartunk Dorkával, mivel anya céges buliban lesz. Ez persze azt jelenti, hogy kezdődnek az olasz napok kajaügyben :D Ma pizza lesz, holnap pedig fincsi spagettit főzök, mert azt nagyon tudok :) Persze sógorom említette, hogy ettől nő a hasunk nagyra, de sebaj!
Mindjárt Karácsony. Már kitaláltuk Dorka ajándékait. sokmindent szeretne (amire egyelőre nincs lóvé), de nem írom le ide mi lesz, mert (bár nem valószínű, de) hátha olvassa ő is :P
Érdekes, hogy a póker már sokadrangú lett az életemben. Nem gondoltam volna, hogy eljön ez az idő is. Lehet, hogy egyszer majd visszatér, de igazából nem hiányzik. Sokkal fontosabb dolgok vannak perpill. az életemben. Ráadásul kevesebb a stresszforrás :D Ophun pedig épp felkértek, hogy ugyan adnék-e némi interjút a pókeres életutamról, de aztán közös megegyezéssel letettünk a dologról, mivel nemigazán lennék manapság jó példa lelkesedés, és read-only mód miatt. A többség már lehet nem is ismerne illetve nem is érdekelném. Akit igen, az úgyis elolvassa ezt a blogot :)
Nopersze, mióta nem igazán lényeges a dolog, azóta szépen épülget a bankroll is lassacskán. Volt ugye egy próbabefizum valamikor, ami csordogál felfelé (na ez meg hogy lehet? Hogy felfelé csorogjon valami...) és volt egy poénos helyzet, amiből jelentősen megugrott a pléjmani. Az úúúgy vooolt... betfairen nyomultam az élőverseny szatelitpontok gyűjtögetésével, és bár idő előtt abbamaradt a dolog a bankroll nullázás miatt, de mindenképpen felutaztam Pestre, hogy játszhassak egy jót és találkozzak kedves barátaimmal. A versenyen persze nem sokat villantottam, de nagyon jól szórakoztam. Aztán első szünetben megesett a dolog: tartottak nekünk egy két fordulós kicsapós versenyt, amelynek a győztese egy 320-as szatelit tikettel lehetett gazdagabb. Életemben még sosem nyertem semmilyen kicsapóson semmit, így az esélytelenek nyugalmával ültem az asztalhoz. 10 fő az első körben, egy nyitott lap mindenki előtt, és egy zárt lap. Kemény kilencest sikerült mutatnom, de utolsónak terítettem, így poénosabb volt az egész. boardon volt két király és rögtön az elején mutatott valaki egy K4-et, amivel döngölte a többieket. Én azért megjegyeztem, hogy a 9-esem nagyobb kicker lesz ám, majd möglássátok! És lőn!!! Mekkora poén: tényleg nálam volt... :D Megnyertem az asztalomat, már "csak" a másik asztal győztesét kell hasonló kifinomult játékkal legyőzni. Gyorsan eldőlt a dolog. Azt hiszem már flopra drillem volt, nem is emlékszem a továbbiakra :D Kijött a tudás, a hosszú távon befektetett munka meghozta gyümölcsét és blablabla :-))) Gyorsan felhívtam Macsekot, hogy ők is nevessenek egy jót, aztán elégedetten ki is estem a szünet utáni első vagy második leosztásban, de kit érdekelt. A történet itt nem ért véget, ugyanis valahogy sehogysem akart az account-omra ficcenni az említett jegy. Már kezdtem lemondani róla, és hiába nyaggattuk Csabi barátommal az illetékest, ráadásul elmúltak már a szatelitek is, amire jó lett volna. Aztán jó két hónap múlva hipp-hopp, megjelent a számlámon, méghozzá cash-ként!!! Muhahaha! :D :D Így volt a legtutibb a dolog, azóta már ez is fialt kicsit OmahaCG-n, de nem erőlködök. Ha néha kedvem van, leülök 1-2 órára, gyűjtök kicsit, aztán megint kihagyok pár napot. Jó ez így!
Nade érnek ám csalódások is, mielőtt mindenki elkezdene utálni pókeres körökben :D Pl. a kedvenc masszőröm megemlítette, hogy nem tudja meddig folytatja áldásos tevékenységét itt Kecskeméten! Igenis ez nem jó! :P Tessék sajnálni engem! Illetve még nem kell, remélem sokáig fog még tésztát dagasztani a hátamon :D
Végezetül: nagyon drukkolok továbbra is drága barátainknak, aki immár Némethonban töltik munkás napjaikat. Sikerüljön minden, amit elterveztek! És persze hamarosan bulizuuuuunk!!! :D

Hosszú bejegyzés lett, de legalább kevés dologról írtam :P Csá!