Bérrabszolga lettem

  Amióta visszajöttem a szabiról (Balcsi), igencsak kemény dolgok történnek a melóhelyen. Gyakorlatilag éjjel und nappal robotolni kell, amit én igencsak nehezményezek, bár tulajdonképpen (sosem gondoltam volna) egész belejöttem. Átlagban napi tíz órákat dolgozom rohamtempóban, ráadásul hétvége egyik napja is bejátszik rendszeresen. Ez teljesen nemnormális élet. Igazi bérrabszolgaság. Már várom, hogy vége legyen a szabadságolások időszakának, hogy sürgősen visszaállhassak a megszokott NO túlóra, NO hétvégi munka vonalra, amit csak néha kellett megszakítani. Az a bajság, hogy a kollégák túlnyomó többsége be akar menni önként és dalolva (OMG), merthogy szükségük van a pénzre. Nekem mindig is többet ért a családdal töltött idő és a pihenés. Ráadásul pont mani okokból sem szeretnék bemenni dolgozóba, hiszen gyakorlatilag megsemmisül a lehetőségem bármilyen pókeres akcióra. Meg is látszik a bankrollomon a dolog. Biza rég volt ilyen: azt hiszem már nem éri el a 400-at az össz játékpénzem, ami siralmas. Akárcsak a játékom. Nem tiltelek, de ritkán tudok játszani, akkor pedig a szerszám rosszabbik végén állok folyamatosan. A suska meg csak folyik el, mintha muszáj volna. Ezen kívül haszontalan vagyok. Pontosabban a sok melótól hullában nyomom otthon. Zabálok, alszom, kevés házimunka, pocak növekszik, tolom az energiaitalokat és a sört. Szép új súlyzók porosodnak a szekrény alján, halak fulladoznak az iszapban, még a klassz szülinapi szintetizátorom is visszavonult...

Nos, így ment ez tegnapelőttig. Muszáj volt lépnem, mert ez sehova sem vezet. Még akkor sem lenne értelme, ha degeszre keresném magam a sok túlórával, de természetesen ez nincs így. Indítottam azzal, hogy hazaérvén nem dőltem le, hanem kómát leküzdve nekiugrottam az akváriumnak és nagyon szépen kitakarítottam (Áfonya segített persze szemmel tartani a halakat), úgyhogy most csilli meg villi. Ráadásul feldúsítottuk az állományt 9 új lakóval. Reméljük nem a következő "csak egy maradhat" hegylakócsoport lesz belőlük, hanem sikerül csigainváziómentesen tartani az üvegdobozt és a kaja is elég lesz. Összeraktam a súlyokat és találtam nekik olyan helyet, ahol használaton kívül sem okoznak sérülést családom többi tagjában, és persze el is kezdtem mozgatni őket, amibe bekapcsolódhat a lelkesen kezdett, de lustaságba fulladt 8 perces hasizombuli is.

Pókert még továbbra sem erőltetem, inkább folytatom rendesen a zongorálás gyakorlatait, mert az jó (szeretnék némi jazzanyagot magaménak tudni idővel). Addig sem fogy tovább a bankroll, amivel most elképzelésem sincs, hogy mit kezdjek. Nincs ötletem mit játsszak és hol. Közben olvasom, hogy micsoda csalások folynak highstakes módra és akkor még mennyi minden nem derül ki sosem. Szar ügy, mert rányomja a bélyegét a pókerjátékra. Bár az én szintemen meg tiszta gambling az egész, semmi értelme gondolkodni, azzal csak bukik az ember, mert már a játékosok 80 százaléka egy ultragresszív beleszarok, úgyis segít az rng stílust játszik és nincs az a szemét lap, amivel ne callolna egy allint. És bejön neki a 2-4 out (különösen PS-en), mert eteni kell a sok idiótát, hogy maradjon rake-et termelni. Olyan, hogy hosszútáv, az én játékmennyiségem mellett értelmetlen fogalom. Egyszerűen malacolni kell jó sokat és akkor majd beesik a big score. Nomost ezt így csinálják a legtöbben. Én is szeretnék ilyet. Nem érdekelne, ha rosszul játszom, de sorra behúzom a coinflipeket és 80-20-akat alulról, majd megnyerek egy nagyobb versenyt. Az sem érdekelne, hogy mások milyen mákos fish-nek neveznek, hehehe… De ez ugyebár esélytelen, így marad az, hogy megpróbálja az ember a legjobb formáját hozni, aztán jön a szokásos-szopásos partik sora valami ultraidióták ellen, amivel kiesik vagy lecsúszik, esélytelenné válva a komolyabb eredményre. This is this.

  Van kis szomorúság, mert sajna sógorom szakított a barátnőjével. Sajnálatos, mert igen jók voltak együtt és már tervezgettük a közös nyaralást jövőre. Ráadásul nagyon megszerettük Katát. Persze nem szakítom meg a kapcsolatot vele, mert jó ember (meg dilis is természetesen) és ilyen emberekre szükség van az életben. Kemény most nekik nyilván. Remélem sikerül jóban maradniuk (vagy újra összejönniük, hihi), mert Istit meg alapból csípem ugye mivel lökött, mint én. Más emberek viszont elég parasztok tudnak lenni: Nem értem, hogy lehet belájkolni a szakítás tényét a fészbúkon. No mindegy.

  Volt viszont jó kis sörfesztivál. Már a kollégákkal belekezdtünk egyik délutános műszak után finom cseh csapoltakat fogyasztani, aztán hétvégén családilag is meglátogattuk a főteret, ahol a rendezvény zajlott. Jó kis rock'n'roll zenekar játszott többek között aláfestésnek. Szuper volt a hangulat, ittuk a lét, jól éreztük magunkat. Jövő héten pedig kezdődik a Hírös hét, ami megintcsak alkalmas a szórakozásra. Nem fogunk unatkozni.

 Most vasárnap lesz nagymamám 92. szülinapja. Nem semmi. Ráadásul végre találkozom tesómékkal is, mert ritkán tudunk dumálni élőben. Tortát már megrendeltem. Előtte szombaton (igazából akkor lesz a szülinap, csak a család nagy része nem ér rá aznap) bemegyünk este a központba, mert tuti jó lesz a tüzijáték. Lehet, fogyasztunk is. Nem biztos.