Makipénz

  Annyira jó volt a Balcsi! Teljesen kikapcsolódtunk. Vasárnap usgyí Balatonfüredre, egykori lakóhelyemre, mivel meg volt rendelve ugye a jó idő. Ahogy bepakoltunk a tavaly is igénybe vett szállásra, igyekeztünk le a strandra, mert százágra sütött épp a napocs. Király volt, hogy a tavalyi félkezes pancsolás-utánzat helyett ezúttal teljes testi megmártózás és művészi vízibalett volt a soron, amit utolsó cseppig ki is élveztünk természetesen. Két fürdés közti pihiben persze nyílt a hűtőtáska a söröcskére, napszemüveg mögül pedig igyekeztem fókuszálni a parton található látványelemekre (amelyeket azért erősen keresni kellett a sok ocsú között - Gyöngyi szerint hasonló volt a pasifelhozatal is), de a lényeg a pihenésé volt. Könyveket is fogyasztottunk meg mindenféle rágcsát, sütit, stb. Legelsőt persze csak agyilag, mielőtt valaki arra gondol, hogy éheztünk netán. Este pedig irány a túristasétáltató partszakasz, ahol most is jó volt a hangulat (valamint szuper bogármentes idő volt, amit én nagyon tudtam értékelni).
Most talán eszetekbe juthat, hogy mit takarhat a bejegyzés címe... Elmondhatnám már... de nem! :P
  Második nap hosszú alvást vettünk igénybe. Kicsit fura volt nekem, hogy hajnalban nem dagasztotta meg a takarómat Áfonya, ellenben jót szunyáltam. Kajáltunk kicsit, aztán Gyöngyi javallatára (UVsugarak ide vagy oda) kicsit hamarabb mentünk a partra. Mivel már nem hétvége volt így nem volt olyan nyüzsi, de azért épp elegen égtek a napon és a Balcsiban, hogy hangulatos legyen a dolog. Magam is hódolok minden nyáron a pirulásnak, ami aztán kellemes barnás (szinte természetes) színbe megy át a hazaérés utáni napokban, majd nyilván 1 hét múlva le is hámlik, ahogy kell. Ez az én barnulási menüm, függetlenül bármilyen napozókrém, stb használatától. Este csörrentettem régi jóbarátomat, akivel a vacsi után találkoztunk némi sörözés és élménycsere (világmegváltás, egy év "mitörtént", kivelmivan és persze hülyülés) végett. Másnap megint strand (és érdekes módon még mindig nem untuk az ismétlődést...) Este hatra már visszaértünk a szállásra, mert kezdett borulni, de elég is volt napban megfáradt testemnek, majd úgy döntöttünk, hogy ebből eső lesz és rendeltünk némi pizzát. Fincsi volt, közben pedig megjött az égi vihar. Jól gondoltuk, hogy nem kell sétálnunk már. Korrekt volt, hogy 3 napra rendeltem a jóidőt és 3 napig volt jóidő. Ma reggeli távozáskor meg is jegyezte a szállásadó, hogy tán büntetés járna nekünk, mert elvisszük a nyarat. Í.J. Viszont itthon hatalmas viharok voltak, miközben mi utazgattunk hazafelé az enyhe szellős napsütésben. Beugrottunk még fél órára Soltra a kedvenc rokonainkhoz, aztán tovább Kecskemétre. Mire megérkeztünk, már csak a nyomát láttuk a szél és eső tombolásának: mindenfelé letört faágak, stb. Autónk megint megúszta, ahogy szoktuk intézni az ilyesmit. Már nagyon hiányzott a kismacskánk és ő is nagyon várt minket (anyósom nagyon rendes volt, mert napi kétszer is átjött, hogy megsimogassa és kaját/vizet adjon neki egyébként). Most kinn ülök a konyhában, hogy ne zavarjon a tévébulvár a fogalmazásban, őáfonyasága pedig itt alszik mögöttem és őriz, miközben írok, nehogy elszökjek megint...
Szóval ennyi volt a kis nyaralásunk. Szuperül éreztük magunkat viszont nagyon jó volt hazaérni, mint mindig.
További jó nyarat mindenkinek!

Ja, és a makipénz... Az úúúúgy vooolt...hogy egyszerűen nem volt nálunk elég kp., így Gyöngyi megérdezte esti séta közben: "veszünk makipénzt?" Elmentünk egy bankautomatához és vettünk...