Havazzunk tovább!

 Nos, megvolt az ebéd, sógorom elment haza, Pestre. Kitakarítottam a macskavécét. (Ez utóbbi kettő kijelentés nem függ össze.) Mosogatás megvolt és mielőtt ebéd utáni fittnesz-szundikálásunkat megkezdenénk, Gyöngyi olvas egy kicsit Áfonyával (utóbbi okoskodik meg a takaró alá bújkál - nyilván fázik ebben a plusz 23-24 fokban) én pedig befejezem a blogot, mert igen félkész lett a lelkem, amolyan mirelitszerű.
Említettem a szintetizátort. Mivel sosem tanultam zenét, kottát sem tudok olvasni, így általában csak saját (természetesen különlegesen kifinomult abszolút) hallásomat alkalmazva próbálok nekem tetsző számokat eljátszani, avagy a főbb motívumokat legalább. Annak idején csak a rózsaszín párducot és a bolerót tudtam. Utóbbit egy suli könyvtárában töltött, elmaradt tanórán találtam ki, egy eléggé leharcolt zongorán. Nyilván nem megy egyszerre két kézzel. Vagy alsó szólam vagy felső :D Ez van... Nagyon szeretem a vonósokat játszani (ha már billentyűs a hangszer) így megtaláltam persze a profi zenéjét meg Yonderboi Come on progeny című számának fővonását (fővonósát, hehe). Ezt úgysem ismeritek, így nyugodtan mondhatnám akár az egészet is, de én nem vagyok olyan. :D a profi című filmet viszont talán többen, no az remekeül megy. akárcsak a kesztapa főtémája, bár azt már újra kellene keresnem, olyan mélyen rögzült bennem, hogy nem is találom szinte. Viszont tulajdonképpen végig tudom az Awolnation - Sail cíművét. (Ez amolyan szórövidítés volt, hogy adjak egyet a nyelvújítóknak is.) Ez azért nem egy bonyolult szám, ráadásul remek tutorial videók is vannak fenn a jutyubon :D így sikerült lekoppintanom. Hamár ilyen zseni vagyok, gondoltam nézzünk egy másik egyszerűséget is. Így esett a választás Orff Carmina Buranajára, pontosabban az ismert O Fortuna bekezdésére. No, itt persze nem a fő szólam nehezíti meg, hanem hogy ezt már tényleg két kézzel kell(ene) játszani, nem is akármilyen balkezes figurákkal. Nos, úgy mondanám... Ez még erősen a gyakorló fázisban van. Különösen megkönnyíti a dolgot, hogy ugye nekem kissé balesetes a bal kezem középső ujja, de áthidalom a problémákat lelkesedéssel :)))

 Na, azt hiszem minden olvasóm alszik már, úgyhogy jöhetnek az állatmesék.
Van a házunkban egy szuperjó kutyus. Egy gyönyörű border collie. Nála békésebb, nyugisabb kutyát még nemigen láttam. Nagyon aranyos. Ezt a kutyust egy beteg nénihez is viszik terápia célzattal, valamint macskákat is meg tud szelidíteni, annyira kedves. Természetesen van a mi házunkba olyan öregasszony, aki azért feljelentette a kutyut meg a gazdáját, merthogy a liftben rátámad a gyerekekre és a torkuknak ugrik (mármint a kutya). OMG! Ez az eb még csak nem is nyomulós. Csak odaáll melléd és simogattatja magát. Agressziónak nyoma sincs. Persze nem is ez a lényeg, hanem a személyes ellentét, ami rendszeresen előjön minden lakóközösségben, és már csakazértis... Gondolom ismerős, főleg panelosoknak. Bírom, mikor azzal jön valaki, hogy azért van bármiben több joga, mert itt lakik már 30 éve. Ezért leszavazza a kukaledobó tisztasági festését, meg nem kell a házat felújítani, meg nem kell biztosítás, eddig is jó volt így... Áhhhh! Mondjuk én mostmár lesz*arom, de olyan kicsinyesek és bosszantóak az ilyen dolgok. Melóhelyen is múltkor szóltam egy kollégának, hogy szerintem kellene a "kifutó" a grafikára, mert vissza fogják hozni a stancolás után a dobozt, ha kivillog a főoldalon az oldalsó fehérség. (Mivan??? Kérdezitek, de nem magyarázom meg... :))) erre ő felkapta a vizet, hogy majd ő azt eldönti, mert már 22 éve ezt csinálja, nehogy már ne tudja hogy kell. Nomost, egyrészt ez technológiai dolog, ami biza fejlődik, változik, csak ugye vannak akik nem képesek követni. Másrészt viszont igaza van, hiszen én csak 21 és fél éve vagyok nyomdai grafikus operátor, nem 22, mint ő... :D
Más állatokról is írhatnék, de mostmeg túl hosszú lesz a végén a bejegyzés, talán majd legközelebb.
Na jó, még egyet a halakról:
Úszkálnak...

Akkor most tényleg ennyit mára. Betegeknek jobbulást! De kimondottan politikamentesen, mint eddig :D