Most vesztettem el...?

  Tulajdonképpen nem tudom biztosan, amit a címben írtam. Ezzel mondjuk nem valószínű, hogy javítok a mondaton, de talán elvesztettem… a humoromat. Pedig már írtam volna blogot, de nem pattant elő semmi a száraz tényeken kívül. Azok pedig nem feltétlenül érdekesek mások számára, de mostmár mindegy, belekezdtem.

  Talán az ártatlanságomat, akarom mondani a fiatalságomat is vesztegetem, mert megint megtörtént ma délelőtt "AZ". Először a mekiben: kiscsaj áll a pultnál és sorban megy a "szia, mit adhatok, szia mit adhatok, szia mit adhatok?" Mire oda érek én… "Jó napot kívánok…" - mondja. Kértem a káros anyagot, mondja hogy kicsit várni kell, de "Addig TESSÉK kólát tölteni oldalt!" Épp csak a bácsit nem tette hozzá. Itt még jót nevettem, hogy okés, mekibe nem feltétlenül elvárás az intelligencia, hogy ha már nem tegeződünk, akkor van a magázódásnak egy normális formája is, nem csak a "tetszikezés".

(Nem, nem dejavu-tok van, Gyöngyi is írt már hasonló élményekről egyik post-jában :)) Nos, ma meló előtt elmentem nagymamámhoz, és előtte beugrottam az ottani kisboltba egy doboz tejért. Volt egy kosár előttem a kasszánál, de nem volt tulaja. Pénztáros leány (kb. 23-25 éves) mondja nekem: "Tessék jönni nyugodtan!" Bakker, már megint megtörtént :D Ráadásul a motoros cuccomban voltam. Bár sisak nem volt nálam, lehet hogy kukázónak nézett az esőgatyában… Kivételesen nem álltam meg és megkérdeztem, hogy ugye azért nem nézek ki nagyon öregnek? Tán nem kellett volna, mert válaszolta kicsit zavartan: "Á nem… csak… ööö… hozzám képest…" Talán nem kellett volna forszíroznom a dolgot :D :D :D Lehellóztam és elhúztam a motorral. Tulajdonképpen ma reggel belenéztem a tükörbe véletlenül (ráadásul a tegnap éjszakai NFL meccsek után) és lehet, hogy mégis igazuk van :D Még jó, hogy az arckönyvre is egy régi portrét raktam fel, amit ugyan volt aki a napiszar képeihez hasonlított (nem mondom meg ki… Tuzsi :D), de azért szerintem elmegy.

  Elmaradt a mai szikeparádé viszont. Nem kellett anyajegyet leadnom végül, mert az új bőrgyógyászom, aki főorvos, azt mondta felesleges. És nem azért mert már nekem mindegy, hanem mert nem veszélyes. Így elnézést azoktól, akik holmi véres történeteket vártak, és/vagy az egészségügyi helyzet vidám perceiről olvastak volna.

  Volt ugye a remek szilveszterünk Hernádon. Más volt, mint mikor a legközelebbi barátaimmal italozva, társasozva, halálra röhögjük magunkat a régi és új sztorikon, de így is roppant jól éreztük magunkat. Klassz volt a nagy társaság, az enni-innivaló és a kedves házigazdák mindkét helyen. Jól szórakoztam a kiváló csíki-csajok sztorijain. Bármikor, bárhol szívesen múlatjuk velük az időt :D Egyébként is kedvelem őket, de ezt már korábbi bejegyzésben említettem, nem ragozom, nehogy a fejükbe szálljon :P :D A barátok és haverok nagy részével persze csak fb üzenetekkel tudom tartani a kapcsolatot, viszont így aránylag napi szinten tudunk kommunikálni… ha akarják, ha nem. Azért szerencsére mostanság élőben is sűrű a program. Most volt itt nálunk pl. megint hugicám. Dorkával készítettek sok fotót, ahogy szoktak, párra még én is beültem közéjük, de mondjuk abban nem volt sok köszönet :-)) Következő hétvégéken is sorra lesznek találkozóim, mert az jó :D

  Múlt hétvégén elmentünk barátommal egy jó kis bowling meccsre. Kb. kiegyenlített volt a küzdelem, de őszintén szólva nagyon bénák voltunk. Meg se közelítettem a 196-os rekordomat, ahogy Fecó sem a 204-et. Aztán tartottunk kis szünetet, pontosabban hívott a természet, addig ő indított egy külön sorozatot gyakorlásként. Mire visszaértem a terem másik feléből, már az 5. gurításán volt túl, abból négy tarolással egymás után, és máris gurult az ötödik. Aztaaaaa, mondom ezt már tolja végig nyilván. Jött közben a segítő srác, hogy újraindítsa-e a pályákat. Nehogy!!! Tudjuk kezelni, ráadásul mindjárt pályacsúcs lesz… Végülis az nem lett, de 217 (!!!) pontot gurított barátom, ami iszonyatosan sok a repedezett golyókat és a 2-3 havontkénti bowlingozást tekintve. Örömködtünk épp, mikor jön az egyik pincérsrác, hogy akkor édes vagy száraz pezsgőt kérünk, mivel itt nem igazán szokás amatőröknek 200 pont fölé menni :-))) Mivel akkor már eléggé besöröztünk, így nem bontottunk pezsgőt, de kaptunk egy üveggel. Aztán természetesen mondtam Fecónak, hogy sajnos nem tudom elfogadni hivatalosan az eredményt, mivel meccsen kívül történt :D  Végül mégis beszámítottam… mégiscsak a szülinapját ünnepeltük.

  A téli szünetben, otthon elég jól éreztem magam, nem is nagyon volt eszembe a holland tanulás. Amolyan alapszinten tárolódott a jövőkép. Aztán bejöttem melózni (január második hetében :P ) és máris eszembe jutott, hogy -többek között- miért is akarunk innen elhúzni. Annyi sírás-rívás-savanyúság, utálkozás, kétszínűség jött szembe, hogy máris utáltam. Ma pedig elérkezett az ideje, hogy ismét elővegyem. Mármint a holland nyelvleckét. Szerintem mindenki vegye elő, aki nem elégedett a mostani sorsával. Amit akar, csak előre vigye.
Azért persze délutános műszakban, mikor elhúznak 4 után a sopánkodók, egész jó banda marad. Mostanság tervezzük mi fiúk, hogy csapunk egy jó kis darts-partit, hamár annyit nézzük a tévében. Még megvan a régi jó táblám, amit 15 éve használtunk még benn a cégnél (a régi szép idők). Árpinak meg van otthon sajátja is, így már csak szabadidő kellene és mehet a pálesz-sör-darts bajnokság. Ízletesen hangzik.

  Áááá, tényleg elvesztettem a humort, úgyhogy egy régit kell előszednem, hiszen nem maradt más, mint az elköszönés:

Köszönöm az "L"-eket!