Első túránk még a szállás előtt történt és ezen én is részt vettem a felkötött karom ellenére, mert nem akartam mindenből kimaradni. Mondjuk nem úgy indult, hogy megyünk bárhova is, olyan eső zúdult le hirtelen...Ekkor még rutintalanok voltunk, hiszen arrafelé ez gyakori eset és nem kell beijedni tőle. Esőcucc kötelező és mehet a túra :D Amint visszaváltott csepegőre, neki is vágtunk és nem bántuk meg. Hamar kisütött a nap, mindenki gyorsan száradt és gyönyörű tájakon sétáltunk fel a Popradi-tóhoz. Közben, a 23-25 fokban még a jég is megmaradt pár helyen. Klasszak voltak a hegyoldalakon elterülő sziklaomlások és persze a magas csúcsok látványa... Készült a rokkantról is kép, csak hogy tudjon mindenki szórakozni :-))
A tó maga szintén látványos volt. Persze nem egy Plitvicei tó, de szintén remekül mutat a csipkés hegyek között. Jó hideg volt a vize és persze kristálytiszta, csak nem az ég kékje tükröződött benne, hanem a fák zöldje.
Végig jó időnk volt. Meglátogattuk a jelképes temető is, ahol a Tátrában elhunyt túrázóknak állítottak emléktáblát ill. keresztet. Egész régi táblák is voltak még a XIX. század végéről. Az én kartörésemet nem illette még egy papírcetli sem, persze nem is túrázás közben szereztem, csak odavittem ugye :-))
Túra után irány a szállás, ami egy kívülről nem sokat ígérő de belülről szuper kis szálloda volt, a szobánkból csodás kilátással a Lomnici csúcsra. Tisztaság mindenhol és teljesen felújított minden. A kaja is finom volt, egyből köszöntőitallal vártak minket, tehát eleve szimpatikusak voltak a házigazdák. Az kicsit furcsa volt, hogy még a recepciósok többsége sem beszélt semmilyen nyelvet a sajátjukon kívül, de kézzel-lábbal mutogatva mindig rendben volt minden.
Másnap más nap volt: mivel nagyobb túra volt kilátásban én speciel a szállodában maradás mellett döntöttem, mert ideje volt pihentetni a karomat. A túráról nejem naplójában van írás és kép... Speciel nekem is jó napom volt, mert rengeteget aludtam, nyugisan töltöttem az időt, senkihez nem kellett alkalmazkodnom :D Ettem-ittam és egy csomót olvastam (megint elkezdtem a Biff evangéliumát, egyik kedvenc könyvemet). Néha be-be kapcsoltam a tévét is, hogy mi megy a eurosporton, de egész nap kerékpároztak, így az nem kötött le. Közben persze nézelődtem, ugyanis hamar elkezdtek gyülekezni a felhő a hegycsúcsok felett, pont, ahol Gyöngyiék túráztak. Ez még nem volt gond, csak pár percen belül akkora esőfelhő zúdult le a hegyről, hogy eltűnt az egész és még a hotel előtti fákat is alig láttam. Mivel villámlott is, ezért nem tagadom, aggódtam a hegyen lévőkért, reméltem, hogy volt valami menedék, ahova behúzódhattak.
Szerencsére mindenki épségben leért. Este fogyaszthattuk a beherovkát meg a sört :D
Harmadnap ismét aktív résztvevő lehettem, mivel Krakkóba mentünk várost nézni.
Kedves barátaim! Csodaszép város. Annyi látnivaló van, hogy le se írom. Pár képet beteszek meg Gyöngyi blogjában is van további...
Kis megjegyzés: az összes harangot megsimogattuk a toronyban, ki tudja melyik hoz szerencsét. És igen, én csak jobb kézzel a fentlévőt (bár ballal biztosabbnak mondták), de ettől még tán jut egy kis malac részemre is :-)) Krakkóra pont a szlovákiai tapasztalat ellentéte igaz: még a mekiben is azonnal angolra váltott a kiszolgáló srác, amint észrevette, hogy nem lengyelek vagyunk. Több, mint 120 templom van és rengeteg magyar-lengyel közös múlt emlék. A sárkány a jelképe a városnak és a fotón látható tüzet okád, ha szüzet érez. (Még mindig jobb, mint ha szüzet okádna ha tüzet érez :-)) Nálunk fújta is, mivel volt egy-két gyerek :D Az idegenvezetőnk remek volt, ráadásul kaptunk fejhallgatót egy vevőkészülékkel, így a zajban is mindent hallottunk, amit mondott. Búcsúzóul még János-Pál pápa is integetett nekünk az egykori szállásának ablakából :D
Utolsó nap a Hernád-áttörés volt betervezve túrára. Mivel az elég kapaszkodós, így én eleve kiestem a buliból és pár másik közben lerokkanttal illetve a zuhogó eső miatt visszakozó papírkutyával együtt a buszon vártuk meg a bőrig ázókat. Videóztunk, olvastam és előkerült a pókerkészlet is (nem tőlem). Beszálltam, de nem volt köze a játékhoz még a szabályokat sem ismerték, így hamar abbahagytuk, úgyis jöttek az ázott ürgék. Hazaúton még egy Z3-as bmw beszállt mellettünk a szalagkorlátba, mert megcsúszott előzés közben, de más érdekesség nem történt. Hazáig esett az eső.
Összességében jó kis 4 nap volt, jól éreztük magunkat és mindenkinek ajánlani tudom a magas Tátrát és Lengyelországot is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése